Bárcsak karjába zárna a jövő
Bárcsak szeretne a képzelgő
Bárcsak ajkát enyémre zárná
Bárcsak bátorságom várná
Ha merném ajka utat törne hozzám
Testem övéhez nyomnám
Kezem elmerülne hajában
Karja visszahúzna magába
Testünk eggyé olvadna
S bátorságom elillanna
Félelmem tönkretenné a pillanatot
De nem bánná csak folytatná ott
Finomabb lenne s még édesebb
Pedig számára ez csak kínzás lehet
De ajka újra enyémre talál
S a jövő így újra csak talány
Sajnos robban a buborék
És sajgó szívembe vérző sebet tép
Álom volt Semmi több
Mégis mindent eldöntött
Akarom mindennél jobban
És érzem az érzés újra robban
Betölt s mindent elfelejtet
De kínzásom mindent elrejtett
Az érzés csak álom marad
Mert ki nem elég bátor az sosem szabad
Elönt a felismerés Most mernem kéne
De mégis könnyebb a gyávák terhe
Hisz hitünk megmarad hogy ő is szeret
Még akkor is ha ez csak képzelgés lehet
